Ma mentem irodalomvizsgázni meg -szigorlatozni. Nyilván összekevertem a két főtárgyat, és a Romantika&Klasszika helyett a Realizmusról írtam. A szigorlat meg olyan volt, amilyen. Oda sem írtam le mindent, amit akartam. No meg persze mindent össze is kevertem.
Ezek után vettem egy kávét, majd kiérve a D épületből rosszul fogtam meg a tele poharat, és megégette az egyik ujjam. A másik kezemmel alá akartam nyúlni*, hogy le ne essen, de a kilöttyenő kávéval meg leforráztam a másik kezem. Majd megnyíltak az ég csatornái, és varangyosbéka alakú és méretű jéggöbök zúdultak alá a fellegekből. Én meg épp a tetőhézagok közt álltam, és... bevallom, ez az utolsó már csak dramaturgiai túlkapás.
Ezt a bejegyzést ajánlom M. Péter nagykorúnak, a Karácsony megmentőjének, aki ma védi/védte a szakdolgozatát messzebb földön, és töltötte be 30. életévét. Boldog Szülinapot, és még vagy 6,6666666666666666666666666666667-szor ennyit! Legyen bármi is, előre gratulálok a Jeleshez.
* Bár nem a kedvenc számom, de minden esetre azért íme, hogy lássa mindenki – tényleg nem gondoltam rosszra:
![Propagandadal[szöveg]](https://m.blog.hu/rsc/mobile/apple-touch-icon.png){kind=icon}
