2009/2010 tavaszi féléve. Épp arra készülök, hogy resersírozzak az egészségtanos szakdolgozatomhoz. Előveszem a diákigazolványom. 10 matrica ékeskedik rajta. Olyan büszkén tapadtak a kis műanyaglaphoz, mint harci sérülések egy troll arcán. Lehúzom a diákomon lévő azonosító mágnest a forgósorompón, s kitárul előttem a forrás központja. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel az azonosító pötyivel utoljára. A könyvtárbeléptető eszközt leteszem azon keresőgép billentyűzete mellé, melyen belevetem magam a munkába. Mikor végzek, rutinosan kikölcsönzöm a könyveket, és kimegyek. Jobban mondva csak kimennék, mert nem találom a diákom. Visszamegyek, keresem, de nem lelem. A kedves könyvtárosnéni felajánlja, hogy ha megtalálják, értesítenek. Rendben.
Pár nap elteltével sem értesülök arról, hogy megkerült volna, bár annyit sikerül megtudnom, hogy a szóban forgó okmányt használta valaki aznap belépésre, aki én vagyok. Illetve a rendszer szerint kilépésre is. Aki pedig nem én voltam. ( Legközelebb, ha valaki ilyen helyzetbe kerül, kérje meg, hogy a kamera által felvett anyagot hadd nézhesse végig, és azonosítsa az illetőt. )
Következő állomás a TO, ahol kieszközölöm, hogy csak ideiglenest kelljen vennem, hiszen úgysem vagyok már sokáig hallgató, idén abszolválok, no meg ki sem állítanák addig az új diákom, mielőtt végeznék. Ekkor még nem jogos volt a feltételes mód, ugyanis a vizsgaidőszak utolsó előtti napján nem lett meg az utolsó szigorlatom. Nem is értettem, miért, mert előző nap még ment 9-17-ig, és meg is lett. 21-ből hármunknak. Bár lehet, hogy köze volt az aznapi 2-ből nulla arányához. Minden esetre, így mégiscsak aktuálissá vált az új diákigazolvány igénylése.
Fénykép, formanyomtatvány, posta, igazoló szelvény, ideiglenes marad továbbra is.
A nyár első hete azzal kezdődik, hogy ellopják a pénztárcám. Benne az összes kártyaméretű igazolvánnyal, kártyával – természetesen az ideiglenes diákkal és az új diákigazolvány igénylő lapjának csekkfeladást igazoló szelvényével együtt. Szerencsére a rendőrségen megtudom, hogy létezik egy bizonyos Áldozatsegítő Szolgálat, akikhez ha elviszem a feljelentést, és bizonyos előfeltételeknek megfelelek, akkor ingyenesen kiválthatom az összes iratom. Szerencsére sikerül kiváltanom mindent, kivéve az ideiglenes diákot, de az a legkevesebb gond, no meg persze: sebaj, az úgyis megérkezik, addig kérek magamnak iskolalátogatásit! Ha utazok, az majd jól bizonyítja, hogy hallgató vagyok, a feljelentés és az áldozatsegítői jogosítványom pedig egyértelműen mutatja, hogy ellopták a hallgatói jogviszonyt elsődlegesen bizonyító okmányom.
Később nagyszüleimtől utaztam vissza Szombathelyre vasúttal, augusztus közepén. Átadom ellenőrzésre a korábban, vonatút alkalmával már elfogadott papírjaim, magyarázatommal körítve. A kalauzkisasszony közli velem, hogy ez már nem érvényes, mivel a feljelentés és az iskolalátogatási papír csak az ezutóbbi dokumentum kiállításától számított 2 hétig használható diákként, utána elévül (elkéthétül, mondhatnánk). A hölgy még egy ideig magyarázza, hogy biztos van ügyelet az iskolán, és igényelhettem volna igazán magamnak. Nem akartam mondani, hogy az iskolában a feljelentéstől (2009. július 16.) számított két hét után leállás volt. Ha akartam volna sem tudtam volna. Ha tudtam volna, akkor esetleg. Bár az iskolában nem tudtak róla, hogy történhet-e ilyesmi, s remélhetőleg augusztus végéig kitart.
Szerencsére a hölgy, ennek a borzalmas, már-már emberiség ellen elkövetett bűncselekmény méretű tett ellenére, megkegyelmez, nekem, az áldozat-terroristának, így nincs pénzbírságos retorzió. A nyár hátralevő részében csak busszal utazom. Kőszeg felé menet felszáll egy ellenőr, átadom neki a papírjaim. Miután elmondtam neki mindent, ami eddig történt, jobban meg volt ijedve, mint én a vonaton. Egy kissé zavart, kissé rémült mosoly kíséretében csak annyit mondott: – Nekem elég lesz ennyi, köszönöm.
Augusztus utolsó hete, végre kinyit az iskola. Bemegyek a TO-ra, hogy kérjek egy újabb ideiglenes diákot, s hogy érdeklődjek az új felől. Itt közlik velem, hogy július 29-én kaptak egy levelet az Oktatási Hivataltól, mely szerint az előállításhoz szükséges, csekken befizetett 1600 forint nem érkezett meg, ezért nem áll módjában az igazolványhivatalnak egészen addig hozzákezdeni, míg nem mutatom be az igazoló szelvényt, vagy nem igénylek újat. Az igazoló szelvény tűnne most elsőre egyszerűnek, hogy bescannelem, vagy lefénymásolom, és elküldöm. Egyszerű is lett volna, ha nem lett volna benne az ellopott pénztárcámban ez a kis sárga fecni.
Már csak azt nem értem, hogy miért kellett megadnom az e-mail címem, telefonszámom és postai címem az igénylő lapra, ha egyszer sehogy sem értesítettek engem, csak az iskolát. A nyári leállás előtt. Mindegy.
Fénykép, formanyomtatvány, posta, igazoló szelvény, ideiglenes marad továbbra is. Rá egy hétre behívnak a rendőrségre, kihallgatnak, mint a lopás egyetlen tanúját. Az áldozatot. A régi és az új, módosított feljelentés alapján egy feketelyuk szívta be a pénztárcám.
Kicsit később, szeptember vége felé befizetem a csekket, addig nem volt túl jó az anyagi helyzetem. A befizetést követő napon, 22-én megyek a TO-ra, hogy átadjam az igénylő lapot, és bemutassam az igénylő szelvényt. Következő párbeszéd zajlik le:
– Csókolom! Jöttem a diákom miatt.
– Nahát, de jó hogy jön Ádám, már épp ideje volt.
– Igen, igen.
– Na, tessék, itt van az új diákja. Végre észrevette, hogy megjött.
– ???
És tényleg. Megjött. Kiállítás dátuma 2009. augusztus 25-e. Csak éppen nem jártam az A épület folyosóján addig, legalábbis nem vettem észre, hogy ki lett volna téve a nevem.
Részben vége, de mégsem. A TH vezetőjének, miután elmeséltem, hogy mi történt, annyit mondott: ez csak a millióból egy emberrel történik meg, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy mindez megtörténik velem.
No, visszatérve a lezáró fejezethez: akárhogyan is vesszük:1600 forint az 1600 forint. Véletlenül még azt is tudom, hogy ezen hány sört lehet venni, de ez csak futólag jutott az eszembe. Minden esetre, valahogy vissza kéne igényelni. Utánajártam, hogy lenne ez lehetséges. Be kellett scanneltetnem a szelvényt, ami itt látszik is. Majd ezt egy összeesküvés-elméletbe illő, egy oh.gov.hu -ra végződő címre kellett elküldenem, indoklással együtt.
A válaszlevél egy scannelt dokumentum volt, melynek fejlécében ugyan még az én nevem és címem van, viszont a megszólított egy bizonyos Tisztelt Papp Balázs! És ugyanaz a bankszámlaszáma, mint nekem!
Milyen szerencse, hogy banktól függetlenül ez mindenkinek egyedi. Miután jeleztem ezt a furcsaságot, megnyugtattak, hogy csak véletlenül maradt rajta ez a név, ettől függetlenül én fogom megkapni az 1430 forintot, és nagyon kedvesen elnézést kértek emiatt. Az 1600 forint csak az eljárással járó díj miatt lett rövidebb. Ez még nem érkezett meg idáig. A levélben olvasható, hogy a gazdasági hivatal intézi ezt továbbiakban, akiknek kínos pontosságot követelő és körülményességet nem nélkülöző munkájukat ismerve, egy darabig eltart, mire megérkezik. Remélem addig, míg hallgató vagyok.
Azt hiszem, lezártnak tekinthető az ügy. Akinek még nem lett volna elég, nézze meg a kedvenc Asterix rajzfilmem részletét.
