Literáti Groß S(z)ószórója

Jó reggelt kívánok minden kedves monitorfigyelő embernek... Új hét, új szám, a régi menet. Ismételten történt egy kis ez-az, de hála az égnek, már kevesebb – köszönhetően egy magasabb szintű intervenciónak! Hálás vagyok érte. Bár olvasó-szerkesztőnk még mindig nincs; ha van is, akkor a szaftos részeket nekem hagyja. "And now for something completely different!"

...és akkor a fény megtörik, és akkor...

"Látható első osztályú kabin, harmadosztályú fülke..."

Igen. A másod, negyed, ötöd és hajóorr lakosztályok szinvonala olyan alacsony, hogy mégcsak nem is láthatóak.

Posztapokaliptikus feeling

"...meglepődve tapasztaltam, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány ember van..."

Üvegháztatás, Csernobil, elektromágneses térvihar, savas jégeső, hiperkozmikus szupercirkulációk, elektromos csellentyűcskék. Valóban úgy néz ki, hogy a végét járjuk. Apropó Csernobil: most akkor a nyilatkozónak hány ujja is van?

Ezazzz!

"...amit azóta is fújok, mert az nekem jó. De nem te trombitálsz most. Nem-nem. Hajmann Péternek hívják a trombitásunkat." Korr. Megj.: Péternek is jó?

Kommentár nélkül.

Most csak ezen örömfoltokat szerettem volna veletek megosztani, érjétek be ennyivel. Ha valaki nagyon nem fér a bőrébe, annak még jutalomjátékként: a jerikói lonc német megnevezése: Jelängerjelieber.
"Majdeccercsak!"